
Hát biztos vagyok benne hogy minden ember azt hiszi hogy tudja hogy mi az igazi barátság.....de ez nem biztos....talán mindenkinek az az igazi barátság amit ő maga gondol vagy talán az az ember aki olyan mint ő és ezért megértik egymást és van témájuk.....
Hogy ki az igaz barát? Az, kinek megérted minden kimondott és elhallgatott szavát. Kinek a szeme számodra nyitott könyv, és ha ezeket a szemeket elönti a könny, akkor te adod a válladat, hogy kisírja magát, s közben halkan megkérdezed:"Mi bánt?"Ki elmondja neked minden baját és te meghallgatod és segítesz megoldani a gondját. Kit sose akarsz túlszárnyalni. Legyőzni, kit sose tudnál igazán mellőzni. Akit tisztelsz, s érdekel, hogy mi van vele, s a bajban mindig kiállsz mellette. Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el, vagy nagyot, a bajban akkor is barátok maradtok. És milyen érzés, ha neked van egy igaz barátod? Felemelő dolog nem gondolod? Ha van egy ember, ki megérti minden bánatod, s neki elmondhatod minden gondolatod. Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,
Ha ő nincs a fél éned elvész. Ki minden esetben kitart melletted,
S a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztetett. Kivel megbeszélheted minden dolgodat kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat. Kinek látványa mindig örömet okoz, s ő csillapítja a fájdalmadat, ha a sors kegyetlenül felpofoz. Ki biztat, s reményt önt beléd, s aki minden bajban megállja a helyét, ki sosem szól le, s megbecsül, s kiálltok egymás mellett rendületlenül. Az igaz barátság hatalmas érték, hogy mekkora arra nincs is mérték. Az igaz barátot szeresd, becsüld meg, s éreztesd vele, hogy milyen fontos, mert ha nem vigyázol rá, a sors ilyen értéket hamar elkoboz. Ezt jól jegyezd meg, mert sok dolgot elveszíthetsz az életben, de az igaz barát mindig ott lesz, és nem hagy elveszni a végtelenben.
hát valami ilyesmi lehet (:
most pár barátos idézet♥
“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása.”

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

“Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.
Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.
Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál:
Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban
Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan.
Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.
A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság.”

Örök barátok...
Kisgyermekkorom óta ismerlek téged,
Utunk szinte együtt haladt,
S ha szívünk néha el is tévedt,
Együtt döntöttük le a falat.
Szeretetünk a rosszat legyőzte,
Egymásnak még most is itt vagyunk,
Hitünk a sok fájdalmat megölte,
Kettőnkért élünk, kettőnkért adunk.
Ha majd már hajunk fehér lesz,
És lassan erőnket is elhagyjuk,
Mindig legyen valami, ami szebbé tesz,
Amiért van értelme, hogy vagyunk...
És ha eljön a fordulat napja,
ha majd akkor én meghalok,
mondd a sírom mellett állva:
A síron túl is örökké Barátok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése